Igazából, én mindig is szerettem magamat. Soha(never say never), szóval, nem hinném, hogy lett volna olyan időszakom, amikor "nem akarok élni, csináljuk vissza az egészet ez elejére" dolgot akartam. Mindig úgy voltam vele, hogy minden okkal történik. Okkal van az, hogy ma ettem egy szaloncukrot, vagy hogy éppen beszéltem anyával telefonon. Mert hiába, hogy kis dolgok, de ha ezek nem lettek volna meg, akkor valami úgy is más lett volna. Mint mindenkinek, nekem is voltak olyan pillanataim az életben, amikor szétizgultam magam, amikor önfeledten boldog voltam, amikor sírtam...mert ezek a dolgok hozzátartoznak az élethez. Nem lehet mindennek, és mindenkinek hátat fordítani, és evezők nélkül sodródni az árral. Nekem igenis vannak evezőim, tudom őket használni, kisebb nagyobb botlásokkal. Soha(nsn) nem történik semmi ok nélkül. Én ezen az elven vagyok. Ha hülyét csináltam magamból, az is van valamiért. Valami oka van. Most annak kéne jönnie, hogy "én soha nem bánok meg semmit" ,de mivel ez nem igaz, ezért nem írom. Sok dolgot bánok meg, de a múlton nincs miért aggódni, mert akkor a jelen úgy megy el felettem, hogy észre sem veszem. A jelennek kell élni, tényleg. A jelennek. 

Szóval, a szeretem magamat dolgom.. az első mondatom. Én meg vagyok magammal elégedve, pedig ehm, sok ember nincs magával megelégedve. Teszek azért, hogy meg legyek elégedve. Nem szeretném, hogy elmenjen felettem az élet. Nem akarok egy büdös híd alatt lakó lenni, mert ha egyszer meg van máshoz az eszem, akkor már hagy használjam már ki, légyszi. :DDDDDDD!

Szerintem egy elégedett embernek tisztában kell lennie magával. Tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok az a hű de jó ember, hogyha rám néznek akkor "ez egy picsa" dolog áll elő, de amúgy nekem nagy szívem van. Komolyan. Mostanában menő mindenki számára, hogy "hú de menő valaki vagyok, hú de kemény vagyok" belül meg egy rohadt jó ember. :) Felszínes emberek. De nem baj az, jó a titokzatosság.

Nemnemenemenemenem, nem akarok megnyílni előttetek. Az életemnek van egy magánélete, ami eddig nektek egy csukott könyv volt, és továbbra is az lesz.

Csak annyi, hogy aki engem megismer, az általában pozitívan csalódik bennem, és nekem ez a szerencsém.

igen. hibáztam dolgokban, 


de az élet nem használati

Igazából, én mindig is szerettem magamat. Soha(never say never), szóval, nem hinném, hogy lett volna olyan időszakom, amikor "nem akarok élni, csináljuk vissza az egészet ez elejére" dolgot akartam. Mindig úgy voltam vele, hogy minden okkal történik. Okkal van az, hogy ma ettem egy szaloncukrot, vagy hogy éppen beszéltem anyával telefonon. Mert hiába, hogy kis dolgok, de ha ezek nem lettek volna meg, akkor valami úgy is más lett volna. Mint mindenkinek, nekem is voltak olyan pillanataim az életben, amikor szétizgultam magam, amikor önfeledten boldog voltam, amikor sírtam...mert ezek a dolgok hozzátartoznak az élethez. Nem lehet mindennek, és mindenkinek hátat fordítani, és evezők nélkül sodródni az árral. Nekem igenis vannak evezőim, tudom őket használni, kisebb nagyobb botlásokkal. Soha(nsn) nem történik semmi ok nélkül. Én ezen az elven vagyok. Ha hülyét csináltam magamból, az is van valamiért. Valami oka van. Most annak kéne jönnie, hogy "én soha nem bánok meg semmit" ,de mivel ez nem igaz, ezért nem írom. Sok dolgot bánok meg, de a múlton nincs miért aggódni, mert akkor a jelen úgy megy el felettem, hogy észre sem veszem. A jelennek kell élni, tényleg. A jelennek. 

Szóval, a szeretem magamat dolgom.. az első mondatom. Én meg vagyok magammal elégedve, pedig ehm, sok ember nincs magával megelégedve. Teszek azért, hogy meg legyek elégedve. Nem szeretném, hogy elmenjen felettem az élet. Nem akarok egy büdös híd alatt lakó lenni, mert ha egyszer meg van máshoz az eszem, akkor már hagy használjam már ki, légyszi. :DDDDDDD!

Szerintem egy elégedett embernek tisztában kell lennie magával. Tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok az a hű de jó ember, hogyha rám néznek akkor "ez egy picsa" dolog áll elő, de amúgy nekem nagy szívem van. Komolyan. Mostanában menő mindenki számára, hogy "hú de menő valaki vagyok, hú de kemény vagyok" belül meg egy rohadt jó ember. :) Felszínes emberek. De nem baj az, jó a titokzatosság.

Nemnemenemenemenem, nem akarok megnyílni előttetek. Az életemnek van egy magánélete, ami eddig nektek egy csukott könyv volt, és továbbra is az lesz.

Csak annyi, hogy aki engem megismer, az általában pozitívan csalódik bennem, és nekem ez a szerencsém.

igen. hibáztam dolgokban, 


de az élet nem használati

BANÁNOSNUTELLA

majd jöjj rá, hogy milyen értelmetlen szó lesz az, hogy FEKETE XDDDD
Layout by zsófikkka* with background from zsó.